Kiss Endre, az MTA doktora, Dr. , ph.d. dr. habil. sz. 1947, Debrecen egyetemi tanár (Kodolányi János Fõiskola), vezetõ oktató (az ELTE BTK Uj- és Legujabbkori Filozófiai Tanszéke), a Stratégiakutató Kht. tudományos igazgatója, a Hegel-Fukuyama-Társaság alapító elnöke Filozófiai és tudományos tevékenysége három korszakra bontható. Az elsõ korszakban az Osztrák-Magyar Monarchia filozófia- és eszmetörténetének, illetve a magyar filozófia- és eszmetörténet ezzel kapcsolatos problémáival foglalkozott. Filozófiai tevékenysége második korszakának középpontjában Nietzsche állt. 1982-ben könyvet írt filozófiájának magyarországi recepciójáról, 1993-ban és 2005-ben monográfiát filozófiájáról. Tevékenysége harmadik korszakának középpontjában az 1989 utáni kelet-európai és egyben a globális fejlõdés komplex problematikája állt. A jelen teoretikus értelmezését és a jelen filozófiai irányzatainak teoretikus értelmezését számos párhuzamos perspektívából kísérelte meg elvégezni (a globalizáció elmélete, az információs társadalom, a posztmodern, a mindennapi tudat, a filozófiai tipologizálás aktuális problematikája). 1975-ben szerezte meg az egyetemi doktori, 1977-ben a kandidátusi, 1997-ben az akadémiai doktori fokozatot (D. sc). 2000-ben habilitált. Humboldt-ösztöndíjas. Számos nemzetközi, elsõsorban filozófiai és tudományos szervezet tagja.