[ a könyvtippet írta Forgács Zsuzsa ] „Gyanakvóan forgattam a szavakat, mint kerek, tengercsiszolta kavicsokat, kitelik tõlük, hogy egyszerre karmot eresztenek, és átváltoznak valami mássá.”
„Annak, aki ott él az üvegbúra alatt bezárva, üresen, mint egy halott csecsemõ, annak maga a világ a rossz álom.”
„Megértettem, miért hülyítik meg úgy a nõket a nõgyûlölõk. A nõgyûlölõk olyanok, mint az istenek: sérthetetlenek és emberfelettien erõsek. Leszállnak magasukból, aztán eltûnnek megint. Sose lehet megfogni õket.”

Idézetek Sylvia Plath Üvegbúra címû regényébõl.

Amikor a fiatal lányban a tökéletességre (ideális jókislányságra) való túlhajszolt törekvés nem tud megbirkózni a létezõ világ tökéletlenségeivel, - nem bírja belenyugvással vagy megbocsátással elfogadni azokat másokban és önmagában – magatehetetlenné válik, és légmentesen ráborul az üvegbúra, ami nem más, mint saját legszemélyesebb világának börtönfalai. Ha szerencsések vagyunk, jó orvosok és még jobb gyógyszerek, és terápiás odafigyelés kisegíthet minket saját magunk poklának fegyintézetébõl. Sylvia Plath önéletrajzi regényében tehetségének köszönhetõen megkapja a segítséget, csak pechére az ötvenes évek elején járunk, a pszichiátriai kezelés kõkorszaki kísérleti stádiumában, melyben tombol az elektrosokk és inzulinos cukorkúra. Mindezek ellenében Sylvia Plath mégis kimászik újra közénk, a fényre és a szabadlevegõre. Az üvegbúra – melyet Sylvia Plath 10 évvel saját összeomlása után írt, és egy évvel újabb (ezúttal sikeres) öngyilkossági kísérlete elõtt – minden, a szerzõ által megélt és feltárt gyötrelmével együtt is élvezetesen, sok humorral, ön- és világiróniával megírt könyv, melyben felvillannak a Rosenberg házaspár villamosszékben való kivégzésére készülõ jóléti Amerika bornírt, önelégült, önmagára vak hétköznapjai. Sylvia Plath megérti, hogy nem tud és nem is akar a patriarhális társadalom elvárásainak megfelelõ jókislány, feleség és anya lenni, viszont joga van úgy élnie ahogy szeretne: alkotóan és saját örömeire is figyelve.

Minden lánynak és fiúnak ajánlom ezt a könyvet, akinek épp át kell lépnie a bûvös küszöböt a gyerekkorból a felnõttkorba (az önállóság, az önmagunkért való felelõsségvállalás világába), és minden érett korú olvasónak, aki szeretne emlékezni, és szeretné megérteni saját egykori átkelését a szakadékon, melynek túloldala oly ígéretesnek tûnt, de amely oly sok nem várt küzdelmet is tartogatott számunkra.

[ infó ] Plath, Sylvia: Az üvegbura. Európa Könyvkiadó, Budapest/2002 . ISBN: 9630772345.