[ a könyvtippet írta Horváth Györgyi ] „Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentõsége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idõ volt.” Így kezdõdik Leacocknak (1869-1944), a kanadai Karinthynak a könyve (talán nem is véletlen, hogy a szerzõ munkáinak nagy részét épp Karinthy fordította magyarra), mely mûfajparódiákat foglal magába. A kötetben olvashatunk detektívtörténet-paródiát („Kopogtak. A Nagy Detektív egy pillanat alatt balerinának öltözött át, fekete álszakállt ragasztott, aztán kiszólt: – Szabad!”), utópiaparódiát, paródiát a századeleji szentimentális lányregények stílusában („Ottó hozzám ért! Hideg borzongás fut végig a hátamon. Mögötte álltam, és ahogy beszéltünk, a napernyõm vége hozzáért a köpenye legalsó gombjához.”), paródiát a parapszichológiai jelenségek elbeszélésérõl, a modern lélektani dráma mûfajáról („Sir John huszonöt évvel öregebb, mint Lady Cecily. És nem látja, amit a karzat utolsó sorában ülõ cselédlány is lát, hogy Lady Cecily boldogtalan. Semmije sincs, csak pénze, rangja, ruhái és ékszerei. Ebbe egy rendes nõ belesorvad.”), paródiát a lovagregényekrõl, vagy épp a puritán családregényekrõl, és még sok-sok további jellegzetes mûfajról is. És hogy miért jó olvasni, azon kívül, hogy humoros? Leacock eszköze mindenekelõtt az olvasó várakozásainak be nem teljesítése (miért is gondolja az olvasó, hogy Skócia nyugati partja fontos lesz, csak azért, mert a történet elején z elbeszélõ megemlítette?), vagy (mint láttuk) parodisztikus túlzásba vitele – ezek révén pedig észrevétlenül is hozzásegít a mûfaji panelek felismeréséhez. A kötet elolvasása után például biztosra vehetjük: ha egy mûben megjelenik egy puska, akkor az el is fog sülni – kivéve persze, ha Leacock könyvérõl van szó…

[ infó ] Leacock, Stephen: A Kék Edward. Szépirodalmi, Budapest .