[ a könyvtippet írta Agnes Rapai ] Egyszer rég, kedves olvasó, összefutottam Esterházyval az És-ben.
- Képzeld, regényt írok! - mondtam büszkén -, már a huszonegyedik oldalon tartok!
Õ meg komoran csak ennyit szólt:
- A huszonegyedik oldal, az egy kritikus pont.

Ebben a hatalmas mûben Esterházy Péter minden mondatáról el lehetne mondani, hogy ez a kritikus pont. Huszonegy novellát fûz össze benne, melyekben összegzi a posztmodern próza eredményeit, összead, kivon, négyzetre emel. E rejtélyes, sok ismeretlenes egyenletet azonban nem kell megoldani, "csak" gyönyörködni benne, élvezni a levezetést, mely egyenlõ a szépirodalomba történõ bevezetéssel. Eddig sosem látott vidékeken barangol a magyar irodalom Odüsszeusza, 1986-ban, a könyv megjelenésének évében, nem kis meglepetést okozva az olvasóknak. A szocialista realizmus rózsaszín lufijába Esterházy bökött bele, s e csínytevése felszabadította béklyóiból a szellemi életet. Szerelem, munka, halál, szürke hétköznapok, csinovnyik-lét, a jelen története és a történelem. Ezek a témák oly felszabadult játékossággal, költõiséggel fogalmazódnak meg, mintha egy szabad ország szabad polgára szólna az olvasóhoz. Esterházy birtokba veszi jogos jussát, az irodalmat, s azóta is hetykén grasszál, mi meg csodálattal teli szeretettel követjük lépteit.

[ infó ] Esterházy, Péter: Bevezetés a szépirodalomba. Magvetõ, Budapest 1986 . ISBN: 963 14 0650 4.