[ a könyvtippet írta Elekes Dóra ] A Fehér zaj, Don Delillo 1985-ös kultuszregénye az angolszász regényirodalmon sajátos almûfajához, az egyetemi regények családjához sorolható. Ezek általában egy professzorról szólnak, aki elkerül egy amerikai típusú, világtól elzárt egyetemre, és ott belebonyolódik mindenféle szakmai és hatalmi harcokba, közben pedig írja az értekezését valami egészen érdektelen kérdésrõl. A Fehér zaj fõszereplõje, Jack Gladney is egyetemi oktató, az isten háta mögötti Iskolahegyen tanít Hitler-tudományt. Ezek után nem is túl meglepõ, hogy idõrõl-idõre elõveszi a halálfélelem. A halálfélelem elõször egy vonatbaleset során elszabadult mérges felhõgomolyban ölt testet, amelyrõl elmondható, hogy meghal, aki érintkezésbe lép vele, csak azt nem tudni, hogy mikor, másodszor pedig egy gyógyszerben, amit Jack felesége a halálfélelem ellen szed, azzal sem törõdve, hogy az agyhalál is a mellékhatások listáján szerepel. A történet két fõ szálát ennyiben össze lehet foglalni, mivel nemigen van történet. A szereplõk is inkább csak amolyan beszélõ fejek, nemigen csinálnak semmi fontosat, csak ide-oda kocsikáznak, az exeikkel társalognak telefonon, naplementét néznek és motelekbe járnak félrelépni, ha pedig összefutnak a kantinban vagy a tévé elõtt vagy a szupermarketben, akkor vicces kiselõadásokat tartanak egymásnak, általában a posztmodern kultúra tárgykörében. Ajánlom tehát Delillo könyvét mindenkinek, aki kíváncsi rá, kinek a köpönyege alól bújt ki Ellis, Lethem, David Foster Wallace és a többiek, és aki szereti a falat kaparni nevetés közben.

[ infó ] Delillo, Don: Fehér zaj. Ulpius-ház, Budapest 2006 .