[ a könyvtippet írta Ambrus Judit ] A bölcs meséket azért szeretjük, mert ugyan úgy teszünk, mintha a gyerekek kedvéért vennénk elõ, de valójában a gyerek tesz szívességet azzal, hogy újra és újra hagyja, hogy felolvassunk belõle. A bölcs mesét ugyanis a legtöbb felnõtt áhítattal olvassa, örül, hogy nincsenek bennük lapos tanulságok, örül, hogy ki lesz benne figurázva õ, a Bölcsnek Hitt Felnõtt. Már akit a gyerek egy, hozzá tennénk igen rövid ideig hajlandó bölcsnek hinni. Aki aztán akkorát koppan, mikor képtelen válaszolni a legegyszerûbb kérdésekre, amit a gyerek feltesz, például, ha. És most leszek olyan elõzékeny és nem sorolom, milyen kérdések feltétele után szoktuk tudni, vége a királyságunknak. Mától már épp olyan ostobák és kiállhatatlanok vagyunk a gyerek szemében, mint bármely más felnõtt. Azért, hogy kicsinyt bölcsüljünk, hogy legalább egy szemernyit tudjunk fejlõdni, a Múmin-völgybe tett utazás kisregényét?, meséjét?, történetfûzérét? feltétlen vigyük magunkkal arra a Jövõbeni Utazásra. Hogy megtudjuk, hogyan lehet hatástalanítani a karácsony nevû vadállatot, hogy megismerjük a végre elvesztett dolgok utáni boldog öröm természetességét, hogy igazán különös lényekkel ismerkedhessünk meg, akik felvillanyoznak minket egy könyvolvasás idejére, no meg annyira, ahányszor ki tudjuk harcolni, hogy felolvashassuk Múmin Papa, Múmin Mama és a többiek történeteit.

[ infó ] Jansson, Tove: Varázskalap a Múminvölgyben. Móra, Budapest 2004 . ISBN: 9631179044.