[ a könyvtippet írta Ambrus Judit ] Flaubert elképesztõ humorú könyve két igaz barátról szól, két férfiról, akik nagyon meg akarják ismerni a világot, de olyan õrült módon, hogy nem is tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Ugyanis nincs a világnak olyan szeglete, olyan apró részlete, olyan hatalmas vagy legapróbb teremtménye, olyan gigásza vagy porcicája, ami ne érdekelné õket. Legyen szó geológiáról, csillagászatról, anatómiáról, gyümölcskertészetrõl vagy tájépítészetrõl, õk mindent tudni akarnak. Hogy finomak legyünk, nem ismernek se embert, se Istent, ha valamit meg akarnak ismerni. Tudásvágyuknál csak az ostobaságuk határtalanabb, szinte lehetetlenség olyat kitalálni, amit õk, a tudás megszerzése érdekében ki ne próbálnának. Nem lehet olyan eleve kudarcra ítélt kísérlet, amit ki ne próbálnának. Nem lehet olyan hagymázas gondolat, amit õk meg ne forgatnának tudásra szomjas fejükben, hogy egyre jobban megismerhessék ezt a gyönyörû világot. Ha Ön kedveli az olyan regényeket, amelyeken egyszerre tudja könnyesre sírni és nevetni magát, akkor ezt a regényt feltétlen vigye magával arra a bizonyos Jövõbe vezetõ utazásra. Sajnos elképzelhetetlen, hogy ez a mû valaha is elavult vagy poros legyen, hiszen a halálnál csak egy kicsit kevésbé biztosabb az a tétel, hogy az emberi hülyeség örök.

[ infó ] Flaubert, Gustave: Bouvard és Pécuchet. Szépirodalmi, Budapest .