[ a könyvtippet írta Zsolt Láng ] Kortárs szerzõ könyvét olvasni: annyi, mint testközelbe kerülni a nyelvvel. Tegyük most kezünket Márton László könyvére: a bizsergés valóságossá teszi, jóllehet csupa képzelet. A szerzõ kitalált egy fényképgyûjteményt, aztán elképzelte a képeken látható alakok életét. Igen ám, csakhogy a történetnek mindig igaznak kell lennie. A történet létezik. Ehhez igazodva kell helyszíneket, szereplõket, párbeszédeket elképzelni. A képzelet keze meg van kötve (ha van a képzeletnek keze): gazdája ugyanis valóságosan létezõ országban él, az ország valóságos jelenében (ami részben múlt, részben jövõ). Ha elképzelünk egy fényképgyûjteményt az 1930-40-es évek fordulójáról, akkor a képeken rajta lesz a világháború, vagy ha történetesen nem harctereken, hanem egy kisváros árnyas utcáin készültek, akkor nekünk szegezik a kérdést: hogyan történhetett meg, hogy ezekbõl a békés városokból gázkamrákba hurcolták lakóik harmadát-felét? Ez az a történet, amit nem lehet másképp kitalálni. Ez a történet van velünk akkor is, ha vasárnapi zsúrokon készült, zizegõ celofánnal burkolt felvételeket nézegetünk. A derûs képzelgés és a derûs képzelgésben rejlõ humor megrendítõ iróniává csap át, majd az irónia lenyelhetetlen gombóccá keményedik torkunkban – nos, velünk pedig ez történik, miközben ezt a könyvet olvassuk.

[ infó ] Márton, László: Árnyas fõutca. Jelenkor, Budapest 1999 . ISBN: 963-676-194-9.