[ a könyvtippet írta Agnes Rapai ] Pályi András: Éltem; Másutt; Túl (Nádas Péter utószavával)

Fekete-fehér képeket látok magam elõtt peregni, amikor Pályi Andrást olvasom. Fülledt, zsúfolt moziteremben ülök, dezodor, fokhagyma, kölni, izzadtságszag. Lélegzetvisszafojtva figyelem a vásznat. Zavar, hogy más is részese ennek a felkavaró élménynek. Ingmar Bergman filmjével is így voltam. Idegesített, ugyanakkor vonzott az önmarcangolása, amely a szereplõk lecsupaszításában talált megnyugvást.

Három novella: "Éltem", "Másutt", "Túl". Az elsõben Magyarné Maday Veronika viaskodik a saját testével, a vesegörcsök okozta pánikkal, és a folyton-folyvást elõkavargó emlékekkel. A Másutt címû elbeszélésben Avilai Szent Teréz naplóját olvashatjuk, ahogy isten közelségét áhítva, hadakozik az ördöggel. A harmadik elbeszélésben Havas Ármin fiatal plébános bûnös szerelmérõl, amely a színésznõ Lieber Viktóriához láncolja.

A könyv utószavában Nádas Péter ezt írja: "Pályi András spirituális szerzõ, Dosztojevszkij, Kafka, Buber, Weil, Blixen, Pilinszky vérágába tartozik, s Kurtág mellett az egyetlen kortárs magyar misztikus."

Lehet. Nekem "csak" felkavaró olvasmány, amely az élet legfontosabb kérdéseire - hit-hitetlenség, égi szerelem-földi szerelem, bûn-bûnhõdés - keresi a választ, s bár ezzel adós marad, költõi szépségû mondataival kitörölhetetlen nyomot hagy a magyar prózában.

[ infó ] Pályi, András: Éltem, Másutt, Túl. Kalligram, Pozsony, 2001 . ISBN: 80-7149-436-4.