[ a könyvtippet írta Katalin Gulyás ] A Mosolygó Tündér Ilona meséje illetve A könny címû írásokat olvastam. Balázs Béla a Nyugat elsõ nemzedékének tagjaként megkísérelte összeolvasztani a szecesszió, a szimbolizmus és a népköltészet hagyományait. Kodály Zoltán jóbarátja és szobatársa is volt. (Irígylem ezt a szobatársat! :) ) Kaffka Margit sógora; tagja a Vasárnapi Körnek; emigráns, 1945 után tér haza. A szellemtörténeti irány meghonosítója.
***
Nagyon finomak és szinte érzékiek ezek a mesék; néhol modorosak. A korai Szerb Antal-novellákra is emlékeztetnek (pl.: A Pico hercegre, vagy A választott lovag-ra stb.) Akkor a legjobb olvasni õket, amikor az ember nagyon fáradt, szomorú vagy csalódott -biztos a hatás - megnyugvás az élet szépségében. Valahol mindig katartikusak ezek a mesék és nagyon elvágyódóak, szomorúak is.

[ infó ] Balázs, Béla: Mesék és misztériumok.