[ a könyvtippet írta Ambrus Judit ]

Az irodalom játékosa

Az irodalmat szeretni könnyû, mondhatni nehezebb nem szeretni. De az irodalomról, az irodalom történetérõl, hegy- és vízrajzáról, arról, mi hol és hogyan található úgy írni, hogy közben a fûrészpor nem akasztja el a torkunk – ez már mûvészet. Kundera, aki néha idegesítõen könnyed tud lenni a regényeiben, bámulatosan oldja meg ezt a feladatot. Ugyanolyan szeretettel és megértéssel ír a nagy nemzetek irodalmáról, amilyen féltéssel és gyöngédséggel óvja a kis nemzetekét. Ugyanolyan elképesztõen szereti Don Quijotét, mint Anna Kareninát, de eközben nem felejti el, ha a Szélmalomhuszár nyelve cseh lett volna, Anna pedig magyarul fedezte volna fel magában a szerelmet, akkor igen kevés esélyük lett volna a világsikerre. Egyébként felállít egy furcsa elméletet, miszerint két esztétikai tapasztalás szokott leginkább összeütközni, jelesül a vulgaritásra allergiás ember ütközik a giccsre allergiással, s hogy a nyugat-európai ember mintha bocsánatosabb dolognak tartaná a giccset, ám futva menekül a vulgáris elõl, a kelet-európai pedig a giccs elõl rohan. Ezért, hogy a kelet-európai inkább röhög kínjában, s ironikusan magyarázza a mégoly fájdalmas történetét, mert a pátosz, a sajnálkozás ragacsától õrült émelygése támadna. Kundera könnyed léptekkel libben át a világirodalmon, de két dologra nagy súllyal hívja fel a figyelmünket. Az egyik, persze közhely, hogy véges az olvasásra szánható idõnk – de persze az õ bizonyítása erre nem akármilyen mulatság. A másik pedig, hogy az irodalomtörténet valamikor elkezdõdött. Véget is fog érni. Siessünk!

Ambrus Judit

[ infó ] Kundera, Milan: A függöny. Európa Könyvkiadó, Budapest/2005 . ISBN: 9630777894.

Róla Milan Kundera