[ a könyvtippet Ãrta Ambrus Judit ]
Az irodalom játékosa
Az irodalmat szeretni könnyû, mondhatni nehezebb nem szeretni. De az irodalomról, az irodalom történetérõl, hegy- és vÃzrajzáról, arról, mi hol és hogyan található úgy Ãrni, hogy közben a fûrészpor nem akasztja el a torkunk – ez már mûvészet. Kundera, aki néha idegesÃtõen könnyed tud lenni a regényeiben, bámulatosan oldja meg ezt a feladatot. Ugyanolyan szeretettel és megértéssel Ãr a nagy nemzetek irodalmáról, amilyen féltéssel és gyöngédséggel óvja a kis nemzetekét. Ugyanolyan elképesztõen szereti Don Quijotét, mint Anna Kareninát, de eközben nem felejti el, ha a Szélmalomhuszár nyelve cseh lett volna, Anna pedig magyarul fedezte volna fel magában a szerelmet, akkor igen kevés esélyük lett volna a világsikerre. Egyébként felállÃt egy furcsa elméletet, miszerint két esztétikai tapasztalás szokott leginkább összeütközni, jelesül a vulgaritásra allergiás ember ütközik a giccsre allergiással, s hogy a nyugat-európai ember mintha bocsánatosabb dolognak tartaná a giccset, ám futva menekül a vulgáris elõl, a kelet-európai pedig a giccs elõl rohan. Ezért, hogy a kelet-európai inkább röhög kÃnjában, s ironikusan magyarázza a mégoly fájdalmas történetét, mert a pátosz, a sajnálkozás ragacsától õrült émelygése támadna. Kundera könnyed léptekkel libben át a világirodalmon, de két dologra nagy súllyal hÃvja fel a figyelmünket. Az egyik, persze közhely, hogy véges az olvasásra szánható idõnk – de persze az õ bizonyÃtása erre nem akármilyen mulatság. A másik pedig, hogy az irodalomtörténet valamikor elkezdõdött. Véget is fog érni. Siessünk!
Ambrus Judit
[ infó ] Kundera, Milan: A függöny.
Európa Könyvkiadó,
Budapest/2005
.
ISBN: 9630777894.