[ a könyvtippet írta Elekes Dóra ] Choderlos de Laclos híres-drága filmekbõl ismerõs botrányregénye két regénytípus szerencsés találkozásából született. Libertinus levélregény, ami annyit tesz: úgy bánik a levélregény eredendõen szentimentalista, a szûztiszta lélek szûztiszta rezdüléseit árnyaltan és kimerítõen feltárni hivatott mûfajával, mint egy vérbeli libertinus. Vagyis: cudarul. Két démonian szuggesztív fõhõse, Valmont vikomt és Merteuil márkiné, vérre menõ szerelmi, vagyis inkább hatalmi csatájában nem ismer se istent, se embert; úgy játszadozik a mellékszereplõk érzelmeivel és életével, mintha sakkfigurákat tologatna. Pontosabban úgy, mintha levélregényt írna. Mert a Veszedelmes viszonyokban a levélforma nem csupán arra szolgál, hogy ugyanazt a történést több perspektívából mutathassa be, és e perspektívák feszültségébõl szép lassan kibontakozzék a konfliktus, hanem már-már harmadik fõszereplõvé lép elõ: a vikomt és a márkiné nagyon is tisztában van vele, hogy a többiek regényfigurák, a velük való bajlódásnak egyedül az adja az értelmét, de legalábbis a savát-borsát, hogy utána írhatnak róla egymásnak. Önbizalmuk tehát határtalan, hiszen unatkozó, mûvelt arisztokraták lévén, apróra ismerik a szentimentalista regények hõseinek lelki rezdüléseit. Bukásukat is ez a bûnös felfuvalkodottág okozza: megfeledkeznek ugyanis arról a korántsem elhanyagolható körülményrõl, hogy õk maguk is regényalakok, és hiába is bizonygatják egymásnak az ellenkezõjét, végül, legalábbis a maguk módján, Pygmalionként beleszeretnek „teremtményeikbe”. Innentõl kezdve õk maguk is áldozatául esnek a játéknak, amit továbbra sem hajlandóak feladni, és végül utoléri õket az álnok, erkölcstelen regényalakoknak kijáró balsors: Valmont vikomt párbaj áldozatául esik, Mertuil márkiné pedig himlõtõl elcsúfítva, szegényen, páriaként kullog el a dúlt színrõl.

Elekes Dóra

[ infó ] Choderlot de Laclos, Pierre Ambroise Francois: Veszedelmes viszonyok. Magvetõ, Budapest/1999 . ISBN: 9631421376.