[ a könyvtippet írta Gábor Palkó ] Nem ritka, hogy miután egy könyv nemzetközi sikert arat, a figyelem középpontjába került szerző korábbi – annak idején kevés figyelmet keltő – munkáit is kiadják különféle nyelveken, így történt ez például Esterházy Péter köteteivel is.

Christoph Ransmayr nemzetközi ismertségét Az utolsó világ (1988) hozta meg, első regényét angolra és magyarra is csak ennek megjelenése – és pozitív fogadtatása – után fordították le. Nem csoda tehát, hogy A jég és sötétség borzalmait (1984) gyakorta a nagyhatású Az utolsó világ felől olvassák. Nem ok nélkül, a legnyilvánvalóbb párhuzamok, tematikai mozzanatok mellett (mint az utazás a létező világ peremvidékére, a regényvilág egymásra rétegzett, egymást ismétlő szintjei, a regény szövegébe emelt „külső” szövegek) a mű voltaképpeni tétje, jelentésképzésének orientációja is hasonló. Jóllehet ez az orientáció mindkét esetben kétségkívül „irodalmi”, amennyiben képzelet és valóság, narráció és történelem kölcsönviszonyát firtatja, Az utolsó világ ovidiusi referenciáival szemben itt nem írott műalkotások alkotják a regényszöveg viszonyítási mezőjét, hanem hagyományosan deskriptív, dokumentáló funkciójuk alapján értelmezett műfajok, naplórészletek, beszámolók, korabeli fényképek.

A „dokumentum” olyasvalamit hivatott egyszerre rögzíteni és megjeleníteni, ami mindörökre elmúlt és visszahozhatatlan, ebben az esetben „a Föld utolsó nagy felfedezőútjának”, az osztrák-magyar 1872-74-es sarki expedíciónak a történéseit. A főhős, az olasz-osztrák Mazzini jó száz évvel később ezen út felidézésének megszállottjává válik, előbb a dokumentumok, majd az utazók nyomába ered, míg el nem nyeli a végtelen jégmező. Az elbeszélő ellenben Mazzinit nyomába ered, az ő előtűnő és eltűnő nyomait kutatja.

Hogy az olvasó követni tudja-e az elbeszélőt, Mazzinit, illetve a felfedezőket, annak legnagyobb akadálya meglepő módon éppen a közvetítésre hivatott fordítás. A magyar kiadás ugyanis szinte olvashatatlan a stilisztikai és nyelvhelyességi hibák sokasága miatt.

Ha tehát valaki nem fér hozzá a német eredetihez, jobban jár, ha az angol fordítást, illetve a Tiszatáj folyóiratban megjelent kitűnő magyarítást veszi kézbe (Tiszatáj, 1999/6, 34–45.).

[ Kedvenc idézet ] Ahová mi magunk nem jutunk el, helyetteseinket küldjük – tudósítókat, akik aztán elmesélik, mi történt. De többnyire nem az történt. És akár Pompeji pusztulásáról, akár a rizsföldeken most dúló háborúkról tudósítanak – a kaland kaland marad. Különben sem kavar fel már semmi. Fel sem világosítanak. Nem hat ránk senki, csak szórakoztatnak...

[ infó ] Ransmayr, Christoph: A jég és sötétség borzalmai. (A könyv nyelve: magyar) ford. Váróczi Zsuzsa. Alexandra, 2003 . ISBN: 9789633683811.