[ a könyvtippet írta Horváth Györgyi ] Ha valaki szereti az irodalmi hamisítványokat, és érdekli az élet nõi oldala, akkor számára a Psyché épp ideális olvasmány. Történt ugyanis, hogy Weöres Sándor majdnem negyedévszázada, 1972-ben kitalált egy 1795-tõl 1831-ig élt, félig cigány, félig arisztokratikus származású magyar költõnõt, Lónyay Erzsébetet (becenevén Psychét), megírta a verseit, a versekhez pedig, hitelesítendõ a költõnõ alakját, ál-önéletrajzi kommentárokat és a „kortársak” tollából származó leveleket, visszaemlékezéseket fûzött, és ezeket könyv alakban (saját neve alatt) közreadta. A történeti hitel megteremtésére különös gondot fordított: egyrészt a verseket archaizáló nyelven írta, másrészt pedig számtalan ismert és kevésbé ismert történelmi személyiséget (például Goethét, Hölderlint, Kazinczy-t) is felvonultatott a versek címzettjeiként vagy az ál-önéletrajzi kommentárok szereplõiként, hogy elhitesse, a kalandos életû, feltûnõ szépségû költõnõ (egyfajta 19. század eleji femme fatale) csakugyan létezett – vagy legalábbis létezhetett volna. A mûvet persze nemcsak azért érdemes olvasni, mert szellemes játék az irodalomtörténettel, hanem azért is, mert szokatlan tematikájú, de mûvészileg bravúrosan megformált alkotások találhatók benne: így például szeretkezési útmutatóként is értelmezhetõ (igen szabad szájú) költemény, a nõi riválisra írott csúfoló, a korabeli arisztokrácia és mûvészvilág nagyjaival folytatott flörtökrõl és szeretkezésekrõl szóló prózai beszámolók, de a tükrében ráncait megpillantó nõnek az öregedésrõl szóló lírai eszmefuttatása, és az anyaság élményébõl táplálkozó versek sem hiányoznak belõle.

[ infó ] Weöres, Sándor: Psyché (Egy hajdani költõnõ írása). Magvetõ, Budapest/1972 . ISBN: 9636051127.