[ a könyvtippet írta Gábor Palkó ] A jelen társadalmi-kulturális közeg egyik sajátos jellemzője, hogy e közeg hagyományosan „puha”, nehezen explikálható normák szabályozta területei feletti kontrollt, a normák szerepének és egyáltalán rendszerének erodálódásával párhuzamosan – jobb híján – a törvényesség kódja veszi át. Vagyis hogy egyre kevésbé lehet valami ellen érvelni azzal, hogy az illetlen, hanem már csak úgy, hogy „törvénytelen”. Éppen ez a helyzet a szexualitás képi és verbális megjelenítésével, amely – azzal párhuzamosan, hogy a tiltó-szabályozó normák erodálódnak és helyüket a törvényesség kódjai csak részben képesek átvenni  – mind direktebb formát ölt, miközben – ezzel sajátos összefüggésben – a szépirodalom „erotikája” is explicitebbé válik. Az irodalom sajátosan viszonyul a direkt szexualitás kulturális előretöréséhez. Két szélsőséges példa: Ellis regényeiben a pornófilmek vizuális narratívája idézetként jelenik meg, Nádasnál az erotika nyelvét a test és az aktus tárgyi leírásának nyelve írja felül. Esterházy prózája ezeknél a – direkt és explicit – reakcióknál jóval kifinomultabb módon viszonyul a szexualitás megjelenítésének problémájához. Az Egy nő című kötetben a szexualitás színre vitelének voltaképpeni tétje minden esetben nyelv és identitás, én és másik viszonyrendjének összefüggésében keresendő, a kultúra képi-mediális környezete alig játszik szerepet, alig érinti a megjelenítés mikéntjét. Ami ezzel ellentétben kiemelt fontosságú az Egy nő-kötet szövegeiben, az a női-férfi szerepek felcserélhetősége, illetve a testi és társadalmi nem összefüggései.

[ Kedvenc idézet ] Van egy nő. Gyűlöl.

[ infó ] Esterházy, Péter: Egy nő. (A könyv nyelve: magyar) Magvető, Budapest, 1995 .