[ a könyvtippet írta Julia Wernitzer ] A szerző a hétköznapok aprólékos rajzolataiba lopja be csecsemőit, valóság és fikció rejtett kapcsolódásai között kalauzolja útiregényében olvasóját. Látszólag utazunk, terelget bennünket valami felé. Kőrösi nem az egyes eseteket tartja csodának, hanem a történetekben felbukkanó csecsemőket tekinti mirákulumnak. Az archaikus cím a szentek csodatévő tetteiről szóló mesék világát idézi. A hajdan is gyakran illusztrált könyvek mai változatát Czabán György fotói egészítik ki. A fotóanyagon keresztül is litera-túrázhatunk: a képek ismert irodalmi személyiségeket örökítenek meg. A történetek unalomig ismételnek, mégis tovább olvasunk, valamire várva, ami nem jelenik meg. Csak nem csodára? Az abszurd és paradox hiányérzetet mesterien gerjeszti a kötet. Ironikus alapállása sejteti a felállított csapdát, melybe túránk közben észrevétlenül sétálunk bele. Belesétálunk, mert a szerző a bennünk rejlő kollektív öntudatlanra apellál: a teljesség tudatával bíró csecsemőt-gyermeket állítja az ego-tudatos hétköznapi világ középpontjába. Az úti-mezbe bújtatott csodaregény-parafrázis a mágikus realizmus egyes elemeit felhasználva forgatja bensővé a realisztikusan előállított „leleteket”. Féltjük a csecsemőket és Kőrösi is félti őket, mert ők a fikció. Rajtuk keresztül felteheti könyve poétikai alapkérdését, miközben ki sem mondja: mi a titok nyitja, mi a literatúra.

[ infó ] Kőrösi, Zoltán: Történetek a csodálatos csecsemők életéből. Új Palatinus Könyvesház Kft., 2002 .