[ a könyvtippet írta Julia Wernitzer ] Petőcz András kötete közel 30 év verseiből ad válogatást. Petőcz költészetében a saját és az idegen, s a kettő egymásbajátszásának lehetőségei mutatkoznak. A kötet címválasztása sem véletlen: a költő számára az arc - a folyton változó saját idegensége és a más idegen arcokban feltűnő saját - kiemelt szerephez jut. S a szerepet itt nemcsak átvitt értelemben használhatjuk. hiszen e szerepjáték, mely az elvesztett (?) lírai én keresésére irányul, a költő életében újabb és újabb költői ének megteremtéséhez vezetett. Az összegyűjtött versekben a költői pillantás egyrészt a külvilág más arcaira irányul, másrészt egy erőteljes belső látás igényét fogalmazza meg. Néz, aztán nem is néz, csak csukott/szemmel befelé figyel. Figyeli, ahogy történnek/belül, valahol mélyen, a sejtjeiben talán, legbelül/a dolgok. Valami zajlik. Lepusztul az arc, és/a pusztulásban születik egy másik. Idegen arc.
Petőcz költészetében e játék - "idegen arcokkal ékeskedni" - komoly, érzéki és gondolati versek sorát teremti. A "Szeptember végén" Petőfi-allúziója éppúgy, mint a "Harangkondulás", mely eredetileg Weöres-variációk alcímmel jelent meg, csak két pédát kiemelve. Petőcz, a költő arcai változékonyak. A kettős arcú Janus isten is egyszerre tekintett a belépőre és a kimenőre – csendes tanúja volt mindannak, amit az emberek egymás között szóltak, tettek, műveltek. Az embereket figyelve nemritkán az is megtörtént, hogy az egyik arca nevetett, miközben a másikat könnyek áztatták. A költő hasonlóképp szemléli a körülötte zajló világot: hol sír, hol nevet, arcok után kutatva.

[ Kedvenc idézet ] nem a zuhanásban
sem a szétlapuló testben
de még a szakadék csöndjében
sem a pillanat a lényeg
inkább a folyamat ahogy eljutunk
a honfoglalástól a honporladásig
(Hatsoros)

[ infó ] Petőcz, András: Az idegen arc születése. Válogatott és új versek 1980-2008. (original language: magyar) Palatinus, Budapest, 2009 .