[ a könyvtippet írta Gábor Palkó ] Mint a remekművek általában A fehér hotel is vad viták, egymást kizáró értelmezések, szuperlatív felértékelések és merev elutasítások sorát indukálta. (Remekművön itt nem valamiféle univerzális esztétikai elveknek az időből kiemelve megfelelő struktúrát kell érteni, sokkal inkább különféle szemléletű és történeti-kulturális szituáltságú olvasatoknak egyként, de nem egyféleképpen megfelelő szöveget.) Különös, de számos elemző táblázatok segítségével próbálta érthetőbbé tenni nemcsak saját érvelését, de a regény szerkezetét is, legyen szó a fiktív világ különféle szintjeiről vagy éppen annak időrendjéről. Pedig, és ez a regényt olvasva könnyen belátható, a narratív világok rendszerezésének ez a módja ha nem is felesleges, de különösen kétséges módja a regény leképezésének. Nem pusztán azért, mert a regény egyes szövegrészeinek műfaji kódolása, egymást keresztező utalásrendje, mitikus és irodalmi beágyazottsága lehetetlenné teszi a kétdimenziós rögzítést, de azért is, mert a az olvasási folyamatba belekódolt újraértelmezési kényszer is a rögzítés lehetetlenségét példázza. Ahogy a remekműveknél általában, A fehér hotel esetében is könnyebb a leegyszerűsítő, ideologikus olvasatokat megjelölni, mint megmondani, miről is szól a regény, mi is a tétje valójában.  Mert bár igaz, hogy a szöveg központi része egy az eredetieket szinte tökéletesen imitáló, ám jelölten fiktív Freud-esettanulmány, de a kötet nem pszichoanalitikus regény – legalábbis abban az értelemben, hogy az analízis itt legalább annyit rejt el, mint amennyit láthatóvá tesz. A regény bizonyosan nem a férfi diszkurzus feminista kritikája, jóllehet a különféle elbeszélésmódok (a pszichoanalízistől a hagyományos irodalmi formákon át a dokumentarizmusig) egymást kizáró működése talán az olvasás legfontosabb tapasztalata. És a regény nem a holokauszt rettenetének irodalmi megjelenítése, jóllehet éppen a fizikai erőszak, a testi szenvedés és annak kulturális olvasatai állnak a szöveg középpontjában. Azon, hogy Lisa Erdman „története”, vagyis a főhősnő élete és halála köré épülő különféle diszkurzusok összjátéka hogyan működik és milyen jelentéseket hoz létre, sokáig vitatkoznak majd az értelmezők. De ahogyan a regény vissza-visszatérő, de nyugvópontra sohasem jutó középpontjai a fájdalom, a szexuális öröm és a halál, úgy az értelmezéseknek is a sohasem  leírható, de mindig újraélhető olvasói tapasztalathoz, az olvasás elementáris élményéhez kell újra és újra visszatérniük.  

[ infó ] Thomas, D. M.: A fehér hotel. (A könyv nyelve: magyar) ford. Rakovszky Zsuzsa, Kúnos László. Európa, Budapest, 1990 .