[ a könyvtippet írta Elekes Dóra ] Paul Auster egyike Magyarországon azon kevés szerzõknek, akiknek könyveit viszik, mint strandon a vattacukrot. Nemzetközi ismertségre New York trilógia címû, 1985 és 1986 között megjelent regényciklusával tett szert.) A New York trilógia a klasszikus detektívregény hagyományára épít, azon belül is a társadalomból némiképp kilógó, borostás, cigizõs, furán mogorva magánnyomozót fõszerepeltetõ detektívregényére. Van benne minden, ami egy intellektuális krimihez kell: megfigyelés és megfigyeltetés, titokzatos megbízó, még titokzatosabb megbízott és még annál is titokzatosabb kézirat, valamint doppelgangerek kavalkádja, mely doppelgangerek egyikét történetesen Paul Austernek hívják. A három részt külön-külön olvasva önmagukban is lezárt, enigmatikus történeteket kapunk, ám a mûfaj és a trilogikus felépítés célelvû logikája az utolsó pillanatig azzal kecsegtet, hogy ha kitartóak vagyunk, végül mégiscsak eljuthatunk valamiféle megértéshez. A szöveg olyannyira magába szippantja az olvasót, hogy végül azon kapja magát, úgy viselkedik, mint Auster valamelyik kattant detektívje, és a karnyújtásnyira lévõ megvilágosodás reményében piros és zöld és kék vonalkákat, nyilakat és köröket firkál a noteszébe. Megoldás persze nincs, a nyomok csupán egymásra utalnak, egymásra felelgetnek, a tükörlabirintusból lehetetlenség kikeveredni. (Eggyel korábbi könyvérõl, a Magány feltalálásáról Auster azt mondta, a kudarcról szól, annak lehetetlenségérõl, hogy az irodalom eszközeivel bárki személyiségét megérthessük. A New York trilógia ennél eggyel tovább megy; annak lehetetlenségérõl szól, hogy az irodalom eszközeivel bármit a világon megérthessünk.)

[ infó ] Auster, Paul: New York Trilógia. Európa, Budapest/2004 . ISBN: 9630775131.