[ a könyvtippet írta Molnár Miklós ] Ha öt könyvet lehetne magammal vinnem arra a bizonyos szigetre, elvacakolnék egy darabig, melyik is legyen az az öt („…a Biblia helyett inkább a Tao Te Kinget… nem, inkább az Ady-összest…”). De ha csak egyet vihetnék, rögtön tudnám: az az egy csakis a Don Quijote lehet. Kivált most, hogy friss fordításban jelent meg újra magyarul. Ünnepélyesen meg kéne, hogy szólaljon minden harang, sziréna, kürt, kolomp, csengettyû, be kéne, hogy induljon az összes még meglévõ szélmalom, hogy hirdesse országnak-világnak: – Örvendezzetek, emberek, megjött a Búsképû Lovag, hogy orvosolja a sérelmeket, eligazítsa a ferdeségeket, jóvátegye a jogtalanságokat, megszüntesse a jogtalanságokat, kiegyenlítse a tartozásokat!
Don Quijote históriája egy spanyol börtönben fogant, „ahol csak kényelmetlenség tanyázik, és minden siralmas zaj otthonos”. Elsõ ízben én is börtönben olvastam mint „politikai fogoly”, s közben így sóhajtoztam: – Hej, hispániai börtönök, hát tibennetek Don Quijotéról lehetett írni? Tudod mit, Miguel? Én megyek a tizenhetedik századi Sevillába, a legkatolikusabb II. Fülöpnek, a hit pajzsának, az eretnekek pallosának az alcalái hercegnél elzálogosított királyi börtönébe, rablók, anyagyilkosok, zsebtolvajok, csalók, pénzhamisítók, selyemfiúk, adósságért bekasztlizottak közé, te meg jössz a huszadik századba, holt lelkek közé a kecskeméti megyei börtönbe, majd meglátjuk, mire mész a másfél centis ceruzacsonkkal, ha egyáltalán megkapod a zárkafõnöktõl!
Aki nem fél a termékenyítõ idegen gondolatoktól, nem fél attól, hogy forradalmat robbantanak ki fejében az olvasmányai, nem fél attól, hogy változtasson az életén, olvassa el a Don Quijotét!

[ infó ] Cervantes Saavedra, Miguel de: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha. Európa Könyvkiadó, Budapest/2005 .