[ a könyvtippet írta Elekes Dóra ] Új gyerekvers-antológia jelent meg, a címe: Friss tinta. Végre. A Cini-cini muzsika óta ugyanis márt felnõtt egy generáció, és ennek a generációnak gyerekei lettek, és ezekre a gyerekekre régóta ráfért egy nekik szóló versantológia. A könyv, akárcsak elõdje, tematikus felépítésû. Olyasféle témacímek vannak benne, mint például Cicafoci, vagy Napmolnár, vagy Családun xerete talapu, vagy Tentaoldat – Lámpaméz. Már a címek alapján is látszik, hogy a gyûjteménytõl kellemesen távol áll mindennemû didaxis. A szövegek, akár a nagy elõd legtöbb darabja, a gyerekvers-irodalom rímes, játékos, humoros, a nyelvet a végletekig csûrõ-csavaró vonulatát folytatják. Van azonban egy óriási különbség, ami persze nem túl meglepõ az utóbbi évek gyerekirodalom-termésének ismeretében: ezek a versek már nemcsak a nyelvvel játszadoznak szabadon, hanem, a kortárs irodalom fõsodrához hasonlóan, saját hagyományaikat is kellõ távolságtartással és iróniával kezelik. Rengeteget idéznek, utalgatnak, idézõjelbe, zárójelbe tesznek mindent, ami él és mozog. Ezek a versek már nem gügyögnek. Sikerült felnõniük a saját közönségükhöz.
De egy gyerekvers-antológiánál, mint tudjuk, a vizuális hatás legalább olyan fontos, mint a szövegek. És ha ez utóbbiak között vannak jók és kevésbé jók, Takács Mari illusztrációiról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A rajzoktól teljességgel idegen a más gyerekkönyv-illusztrációk pamutgombolyagos-kiscicás aranyoskodása. Kétféle technikát ötvöznek zseniális humorral: az akvarelles-temperás technikát és a XX. század eleji metszetek vonalkázós, szöszmötölõs technikáját. És szépek és viccesek és színpompásak, az ember legszívesebben beléjük harapna, de nem haraphat, mert már felnõtt; szóval a fene essen a sok büdös kölökbe, irigylem õket.

[ infó ] 38 kortárs magyar költõ, : FRISS TINTA! - MAI GYEREKVERSEK. Pozsonyi Pagony, Pzsony/2005 .