[ a könyvtippet írta Petőfi Irodalmi Múzeum pimmedia ] E kötet verseiben, csakúgy, mint Parti Nagy prózai műveiben is előtérben áll az író sajátos nyelvhez való viszonya: a nyelvi rontás, a deviancia általános kor- és kórtünetként, mint az igazság (ha van még és kimondható egyáltalán) megfogalmazhatóságának negatív lenyomataként jelennek meg. A „világról való helyes beszéd” (Esterházy) Parti Nagynál annak hiányát, azaz a defektust jelenti. A megszólalások „helytelensége” a jelen adekvát közegébe vezeti azt, aki hagyja magát.. E kreált nyelvi zavar a költemények fiktív világában a valóság megfogalmazhatóságának problematikájáról ad hírt. Már maga a cím is több mindenre rájátszik: a ceruzahegy súrlódása a papíron és a mai világunk finesz-érzése mosódik itt egybe. E zavar a nyelviség minden szintjén megmutatkozik, méghozzá briliáns módon. A nyelv anyaga, a hang, a gondolat, vagy mindez együtt sajátos alakká hajlik, törik, ropog, szólnak ezek a versek, másokkal együtt, mások mellett, mások miatt: sokakat beidézve, sokakra utalva, másokat csak érintve Parti Nagy veseiben ott bujkálnak a magyar költészet jeles képviselői. És e totális nyelvzavar új rendet teremt. A nyelvi normától, a normálistól való eltérés költői világokra nyit szinte nesztelenül régi és új ablakot. Parti Nagy Lajos a Grafitnesz című verseskötetéért 2003-ban vette át a Magyarország Európában Alapítvány Magyar Irodalmi Díját.

[ infó ] Parti, Nagy Lajos: Grafitnesz. Magvető Kiadó, 2003. .