A virtuális könyvtár ötlete a könyv- és az internetkultúra közötti álszemérem nélküli közvetítés igényéből fakadt. Az irodalmat és az elektronikus közösségeket közös nevezőre kellett hozni annak bizonyítása céljából, hogy az individualizmus és a közösségépítés nem mond ellent egymásnak, mivel egy könyv meghitt elolvasását mindig is eszmecsere követte más olvasókkal.
   
A projekt a résztvevők közötti feszültség révén fejlődött tovább. Írók és egyéb értelmiségiek álltak az egyik oldalon, médiaszakértők és technikusok a másikon, akik a megbeszélések során saját tapasztalataikat osztották meg a másik oldal képviselőivel. Mindebből egy olyan projekt született, amely célja eredetileg és lényegét tekintve is a közvetítés és a határok átlépése.

A „virtuális könyvtár” célja kezdettől fogva egy közös játékos információközlő eszköz megteremtése. Egy olyan cserefórummá kell válnia, amelyen minden olvasó kedve szerint adhat tippeket olyan könyvek olvasására, mely könyveket  a jövőben is érdemes lesz olvasni.
   
A „virtuális könyvtár” ötlete egy a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule Collegium Helveticum intézetében, annak irodalmár vendégével, Walter Gronddal együttműködésben 2002-ben, "Írás a hálón. Irodalom a digitális korszakban" címmel folytatott projekt kapcsán merült fel. A projekt, amelyben a Neue Zürcher Zeitung internetes verziója és a ZKM Karlsruhe is részt vett, megkísérelte feltérképezni az íróeszköz szerepét a tudományos és az irodalmi írás folyamatában. A munka eredményeképpen egy azonos című, kétkötetes könyv jelent meg az innsbrucki Haymon Kiadó jóvoltából.
   
A fent említett munkában az irodalomkritikus és hálózatszakértõ Beat Mazenaur is részt vett, aki a projekttel kapcsolatos saját munkáját Adi Blum és Tr51.org segítségével a világhálóhoz közvetlenül csatlakozó térbeli installációvá fejlesztette.
   
Beat Mazenauer és Walter Grond 2002 őszén kezdtek el egy átfogó, a fenti projektből kiinduló új projekten gondolkodni. Az új projekt címe: "A neten/netet olvasni. Dekódolás és megértés az információ korában": egy a tudományos kutatást, a művészeteket, a médiát és a technikát is magában foglaló, interdiszciplináris vállalkozás. A projekt időközben sorozattal egészült ki (Könyvek  |  Honlapok), amelyeket az innsbrucki Studien Kiadó/Haymon Kiadó publikált: http://www.lesenamnetz.org

A Virtuális Könyvtár „A Neten/Netet olvasni” interdiszciplináris projekt része,  mely arra törekszik, hogy a  olvasással és a megértéssel  kapcsolatos, különböző szempontokat működtető és különféle formában megfogalmazott  kérdéseket keressen és vizsgáljon a média korában.

- Hogyan változik meg a digitális korban az olvasás és az olvasó?

- Háttérbe szorul-e a megértés, amikor az olvasási kompetencia többé nem összpontosul az írott nyelvre?

- Feloldódik-e a hagyományos olvasásfogalom a digitális korban, amikor is más érzékeket is integrál és új fényt vet a szociális tanulásra?

- Hogyan tájékozódunk egy olyan világban, ahol eltérő kultúrák és változó kulturális technikák keverednek óriási sebességgel?

- Kezdetben Grond és Mazenauer egy német nyelvű blogot akart indítani, ahol írók és kritikusok rövid ismertetések formájában könyveket ajánlanak.

- Ezután csatlakozott hozzájuk  Andreas Kohli, a zurichi médiavállakozás, a Belleville AG vezetője, aki Martin Roth-tal a 2000-es Expora a Fotobot technológiát kifejlesztette. Azt javasolták, hogy a az olvasók készítsenek önarcképeket a Fotobot segítségével, és hogy egy internetes platformon az olvasók saját könyvtárakat hozhassanak létre. Így a tisztán irodalmi kísérletből Web-projekt vált, egy interaktív közösségi felület. A Virtuális Könyvtár megy az olvasókhoz, és nem fordítva.

A könyv teszi az embert: Mondd meg, mit olvasol, megmondom, ki vagy.
Helga Nowotny   tudományszociológus közbelépésére, aki a „A Neten írni” projekt alatt a Collegium Helveticum igazgatója volt,  a projekt európai léptékűvé vált. A multimédiás „Virtuális Könyvtárat” különféle európai országokban létrehozták. Fényképek és könyvek segítségével bátorítja a nyelvi határokat átlépő kommunikációt.

Ebből a célból hozták létre a  p&s melk egyesületet, a svájci
„p&s - netzwerk kultur” hálózat ausztriai testvérszervezetét. A művészekből, tudósokból és alkotókból álló szervezetek közös célokat követnek és együtt cselekszenek, összefogják a kulturális tevékenységeket a hagyományos és új kulturális technológiák közötti határvonalon.

Két partner csatlakozott a projekthez, a  Institut d’Allemand d’Asnières a Sorbonne Nouvelle Paris-ról, és  a Collegium Budapest tudományos műhely. 2004 októberében a három intézmény projektjét elfogadta az Európai Unió kulturális programja.

2006 augusztusában az Európaim Unió Kultúra 2000 programjának keretei között a projekt további három éves támogatást nyert.
A Virtuális Könyvtár „Olvasók európai fóruma” címmel földrajzi értelemben európai méreteket öltött. Új központok jöttek létre ( Hamburg, London, Prága, Firenze, Maribor [SLO], Koppenhága), újabb nyelvek kapcsolódtak be (szlovén, cseh, olasz, dán) és az új irodalmak egész európára kiterjesztik a könyvajánlók körét.

Az alábbi partnerek vesznek részt a readme.cc projektben 2006 és 2009 között:

- Ausztria / Projektirányítás/ p&s melk
- Franciaország/ Sorbonne Nouvelle, Paris.
További partner: Maison des Sciences de l'Homme, Paris
- Franciaország / Université Catholique de l'Ouest, Angers
- Németország / Literaturhaus Hamburg
- Cseh Köztársaság / Stredoevropsky dialog (Európai Párbeszéd Központ), Prága
- Dánia / Oversættelsescentret - Københavns Universitet / Fordító Központ, Koppenhágai Egyetem
- Ausztria / Zentrum für interkulturelle Studien Fürstenfeld mint egy Alpok-Adria projektum koordinatora
- Olaszország/ Fondazione Rinascimento Digitale Florence
- Szlovénia / Universität Maribor
- Magyarország / Petőfi Irodalmi Múzeum